Mérgező ár perm

A részletesen vizsgált dél-kínai szelvények alapján tengeri gerinctelen nemzetség mérgező ár perm veszett ki a perm utolsó két konodonta-zónája során. A kalcitvázúakhoz képest kevésbé fogyatkoztak meg a csökkent oxigéntartalomhoz is alkalmazkodni képes, kevésbé specializált agglutinált vázú foraminiferák, így a Textulariinák.

A perm legvége viszont elsöpörte ezt a faunát: a triász elejéről rendkívül elszegényedett, a stressztűrő Lingula és Criuthyris által uralt együtteseket ismerünk. Ahogy a foraminiferák, úgy a pörgekarúak között is a kizárólag trópusokon élő családok haltak ki legnagyobb arányban.

Mérgező ár perm tűzköves rétegsorok vizsgálata alapján a radiolaria-produktivitás is nagymértékben visszaesett a P-Tr határon; ez a csoport ekkor szenvedte el legnagyobb krízisét története során. A puhatestűeket más csoportokhoz képest kisebb veszteség érte, ezért a perm-triász határ jelenti azt a fordulópontot, ami a brachiopodákat végleg háttérbe szorította az életközösségekben hasonló szerepet betöltő kagylókkal szemben.

Ám mérgező ár perm kagylók között is elsősorban stressztűrő, oxigénszegény vizet elviselő formák élték túl a kihalást: ezek jellemző példája az alsó triász faunákban sokszor tömeges Claraia nemzetség. A zátonyalkotó szervezetek közül teljesen eltűntek a Tabulata mérgező ár perm a Rugosa korallok: előbbiek közül már a wuchiapingi korszakot is csak egy család érte meg, míg a Rugosák a P-Tr határon hirtelen haltak ki.

Szintén súlyosan megfogyatkoztak a Mérgező ár perm kihalt a Cryptostomata rend, ahová a zátonyok felépítésében addig fontos szerepet játszó Fenestellák is tartoztak. Mindezek miatt az alsó triászból egyáltalán nem ismerünk zátonyokat. Az ammoniteszek változatossága a perm végén folyamatosan csökkent, amihez a guadalupi végének kihalási hulláma is jelentősen hozzájárult.

A P-Tr határon közöttük is hirtelen, katasztrófaszerű kihalás történt, ám itt ennek súlyossága elmarad a triász végi eseményétől.

Megfulladt a legtöbb élőlény 250 millió évvel ezelőtt

Más Nautiloideákat, illetve a Conodontákat mérgező ár perm kevéssé érintette a kihalás. Ezért a meishani globális sztratotípus-szelvényben a triász kezdetét egy Conodonta-faj, a Hindeodus parvus első megjelenésével definiálták. Szintén csekély volt a kihalás hatása a halak között. Szárazföldi növényvilág[ szerkesztés ] A szárazföldi növényeket a földtörténet nagy kihalásai általában viszonylag kevéssé érintették.

Ilyenek például a Dicroidium magvaspáfrány, a Pleuromeia korpafű vagy a fenyőféle Voltzia. Azonban itt úgy tűnik, hogy ez a váltás több hullámban ment végbe: a nyitvatermők dominálta együttes átmenetileg még többször visszatért a triász első néhány millió éve során [14] A perm-triász határ növényvilágra gyakorolt erős mérgező ár perm más jelek is alátámasztják.

A gomba - és mohaspórák mennyisége a határt követően világszerte ugrásszerűen megnőtt. Az üresen maradt élőhelyeket jellemzően ezek a csoportok hódítják meg elsőként, emellett az elterjedést a gombák esetében jelentősen segíthette a nagy tömegű elpusztult növény által számukra biztosított tápanyag. Más elképzelések szerint a korhadó növényi anyag másik fő fogyasztó csoportja, a rovarok körében végbement kihalás adott lehetőséget a gombák elszaporodására.

Szintén a nagy termetű növények kihalása tehető felelőssé azért, hogy a kora triászból egyáltalán nem ismerünk széntelepeket, de mennyiségük még a középső triászban is igen csekély. A mai szárazföldi élővilág biodiverzitásának döntő részét hordozó rovarok fejlődéstörténete is komoly törést szenvedett el a perm-triász határon.

Ez a rovarvilág történetében ismert egyetlen tömeges mérgező ár perm esemény, [4] melynek során a permben élő 27 rendjükből 8 kihalt, további 4 igen súlyos veszteségeket szenvedett, háromnak pedig olyannyira lecsökkent a diverzitásahogy ez a triász során teljes eltűnésükhöz vezetett.

Megfulladt a legtöbb élőlény millió évvel ezelőtt

A Palaeodictyopteroidák szívó-tépő szájszervvel rendelkező rovarok már a középső permben ritkulni kezdtek, valószínűleg a növényvilág átalakulásának eredményeként.

A legsúlyosabb krízis azonban e csoportban is a perm végén következett be, és valószínűleg már nem állt összefüggésben a flóraváltozásokkal [11] A szárazföldi gerincesek között a perm végére már a hüllőké volt a vezető szerep. A veszteség a nagy testű növényevők között volt a legsúlyosabb, így eltűntek például a vízilóhoz hasonló Pareiasaurus -félék.

A kilenc kétéltűcsaládból hat halt ki teljesen. Ez a jelenség sok szempontból — a nemzetség világméretű elterjedtsége, alacsony fajszáma és nagy egyedszáma — hasonló a tengeri Claraia kagylók már említett térhódításához.

A szárazföldi gerinces élővilág számára különösen hosszú időbe telt a talpraállás, a perm végihez hasonló változatosságot csak a késő triászbanazaz több mint 30 millió évvel később értek el. A kihalás lehetséges okai[ szerkesztés ] Becsapódás[ szerkesztés ] A kréta-tercier határon történt aszteroida - becsapódás bizonyítása után kézenfekvőnek tűnt más nagy kihalási eseményekre is hasonló magyarázatot adni.

Perm–triász kihalási esemény

Így a P-T határon is több kutató feltételezett extraterresztrikus hatást, ám ezt máig nem sikerült kellően szilárd bizonyítékokkal igazolni.

A lehetséges bizonyítékok között szerepelnek az Ausztráliában és az Antarktiszon talált sokkolt kvarcszemcsékám ezek kora és becsapódásos eredete egyaránt kérdéses. Szintén sokan megkérdőjelezik a földönkívüli nemesgáz -összetételt csapdázó fullerénekilletve a vasban és nikkelben gazdag szemcsék pontos korát és bizonyító erejét. Több kráterszerű képződényt is összefüggésbe hoztak a P-T határeseménnyel, ám az ausztráliai Bedout-szerkezet valószínűleg nem becsapódásos eredetű, míg az antarktiszi Wilkes-földön lévő, vastag jéggel fedett alakzatnál az eredet mellett a kor is igen bizonytalan, valószínűleg már a triászba esik.

Ám ekkor is várható lenne, hogy a becsapódás törmeléke világszerte nyomot mérgező ár perm az üledékes rétegsorokban, ahogyan a K-T határ irídiumdúsulása esetében is történt. Ilyen, világszerte azonosítható horizontot a perm végéről jelenleg nem ismerünk.

Az elméletek egy része az ütközés közvetett hatását helyezi előtérbe, feltételezve, hogy a becsapódás helyén, vagy éppen a Föld ezzel átellenes helyzetben lévő pontján ennek hatására indult meg az intenzív szibériai platóbazalt -vulkanizmus, ami a ma legelfogadottabb elképzelés szerint a kihalás fő kiváltója lehetett.

Vulkanizmus[ szerkesztés ] A perm legkésőbbi szakaszában két platóbazalt -esemény következett be.

Perm–triász kihalási esemény – Wikipédia

Ezek közül az első, kisebb mértékű esemény kitörési központja a kínai Emeishan közelében található; időben a guadalupi végi, kisebb kihalási hullámmal esik egybe. A kitörés mérgező ár perm sekély tengerben történt, az ekkor a tengervízbe folyó, mintegy félmillió köbkilométernyi híg bazalt láva hatalmas robbanások között elegyedett az ennek hatására pillanatok alatt felforró tengervízzel, így nagy mennyiségű kénsavat juttatva a légkörbe, ami komoly savas esőket okozott az egész Földön, emellett a felhőképződést mérgező ár perm a légkör lehűléséhez vezetett.

Ismert, hogy ezen a területen a magma széntelepeken, karbonátos kőzeteken és kéntartalmú evaporitokon főként anhidriten hatolt át, ami illótartalmát jelentősen növelhette, kéntartalmát dúsíthatta. Így a törmelék mellett igen nagy mennyiségű szulfátos aeroszol kerülhetett a légkörbe, ez pedig nemcsak a napsugárzást árnyékolja le, globális lehűlést kiváltva és a fotoszintézist ellehetlenítve, hanem savas esőket is előidéz.

A vulkáni tevékenység gyengülésével, az aeroszolok kiülepedésével a másik kibocsátott gáz, a szén-dioxid vehette át a főszerepet, immár globális felmelegedést okozva.

A gyilkos oxigénhiány okozhatta a katasztrófát

A mészvázú élőlények számára mind a savas esőmind a növekvő széndioxid-koncentráció gátolhatta a váz anyagának kiválasztását.

Ezzel a magyarázattal szemben is felmerül néhány ellenérv. A szibériai platóbazaltok az Egyenlítőtől távol, az északi sarkkör közelében képződtek, így kérdéses, hogy az innen magasba kerülő anyagokat a földi légkörzés eljuttathatta-e a bolygó nagy részére.

Másrészt a törmelék miatt feltételezett lehűlés nem lehetett drasztikus, hiszen jégsapkák kialakulására utaló nyomot nem ismerünk ebből az időből. A vulkáni eredetű szén-dioxid számítások szerint kétszeresére növelhette a légköri koncentrációt: ez mérgező ár perm a bazaltömléseket követő globális melegedés mértéke 1,5—4,5 °C között lehetett, ami szintén kevésnek tűnik egy ilyen mértékű krízis kiváltásához az élővilágban.

Metánhidrát-felszabadulás[ szerkesztés ] A perm-triász határt világszerte kb. A szénizotóp-arány egészen a középső triászig erős ingadozásokat mutat, akkor viszont hirtelen stabilizálódik, és ezt követően indulnak gyors felvirágzásnak a karbonátvázú élőlények.

What really happens to the plastic you throw away - Emma Bryce

A szénizotóp-anomália kialakulásában több tényező is közrejátszhatott, de hatásuk nem tűnik elegendőnek ilyen mértékű változáshoz. A szibériai bazaltok nagy része sekély tengerrel borított területen jutott felszínre, ahol az aljzaton metán-hidrátok lehettek: innen a metán a hő hatására azonnal felszabadult [19] Ennél is jelentősebb szerepe lehetett a vulkáni eredetű szén-dioxid által okozott mérgező ár perm felmelegedés miatt világszerte bomlásnak induló metán-hidrátoknak.

Mint láttuk, a vulkáni CO2 önmagában csak ennél csekélyebb melegedést idézhetett elő — ám ha annak hatására metán szabadult fel, ez tovább melegíthette a légkört, újabb metánkészletek felszabadulásához és még gyorsabb felmelegedéshez vezetve. Az e pozitív visszacsatolással létrejövő hogyan lehet megtisztítani a férgek béljét gyógyszerekkel felmelegedés pedig már előidézhette a földtörténet legnagyobb kihalását.

E magyarázat gyenge pontja, hogy a kora triászban már erős pozitív δ13 C -arányok is jelentkeztek — ehhez viszont a P-T határon felszabadult metán széntartalmának olyan gyors ütemben kellett eltemetődnie, amit ma nem tudunk megmagyarázni. Tengerszint-ingadozások[ szerkesztés ] A tengerből szűrő módon táplálkozó, szesszilis helyhezkötött életmódot folytató állatok körében jelentősebb volt a kihalás, mint a fenéken szabadon mászó vagy úszó állatok esetében.

A tengeri liliomok nagy része eltűnt a korabeli tengerekből. A sekély tengerek szárazfölddé válásával elvesztették életterüket, másrészt a kihaló plankton miatt megszűnt a táplálékbázisuk. Bizonyítottnak látszik, hogy a perm végére az óceánok egyre anoxikusabbá váltak. Például Kelet- Grönlandról[22] a Spitzbergákról [12] és az észak- olaszországi Dolomitokból [12] is ismert az anoxikus üledékképződés fokozódása.

Kambriumi időszak vagy kambrium (542 - 485 millió évvel ezelőtt)

Utóbbi helyen az anoxikus üledékeket a finomszemcsés mésziszapból mérgező ár perm Werfeni Formáció képviseli, melynek párhuzamos lemezessége jelzi, hogy az aljzatról az oxigénhiány miatt eltűntek a bioturbációt okozó élőlények, emellett szulfátredukáló baktériumok által reduktív környezetben kiválasztott piritet is tartalmaz. Az anoxia előidézőjeként szóba jöhet a vulkanizmus által elindított, és a metán-hidrátok által tovább fokozott globális mérgező ár perm, ami csökkentette a hőmérséklet-különbséget a trópusok és a sarkvidékek között, lelassítva a globális óceáni cirkulációt, így az oxigén bekeveredését a víztömegbe.

Felmelegedést ugyanakkor akár meteoritbecsapódás is előidézhetett, ha az ütközés helyén nagy mennyiségű szenet tartalmaznak az elpárolgó kőzetek. Néhány kutatási eredmény ugyanakkor azt jelzi, hogy az óceáni termohalin cirkuláció a perm végén is működött, így az anoxia felvázolt magyarázata nem feltétlenül helytálló.

Ez mind a tengerekben, mind a szárazföldeken megmérgezhette az élőlényeket, továbbá pusztíthatta az ózonrétegetigen erős ultraibolya sugárzásnak kitéve az élővilág megmaradó részét [25] Ismereteink szerint a Chlorobiaceák zöld szulfátredukáló baktériumok anaerob fotoszintézise még a triász elején is jelentős volt — ez összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy az élővilág a kihalás után csak igen lassan tudott talpraállni.

A perm legvégéről származó spóramaradványok is pinworm kezelési módszer elmélet bizonyítékául szolgálhatnak, hiszen gyakran mutatnak olyan roncsolódást, ami a megerősödött ibolyántúli sugárzás eredménye lehet.

Halogén gázok[ szerkesztés ] Egy -ben publikált elmélet szerint klímaváltozást és tömeges kipusztulást a késő perm idején létezett nagy sós tavak kibocsátotta nagy mennyiségű halogén gáz is okozhatott. Egy orosz-osztrák-dél-afrikai-német kutatócsoport a mai Közép-Európa helyén millió évvel ezelőtt hullámzó, mintegy ezer negyzetkilométer felületű Zechstein-tenger halogéngáz-kibocsátását vizsgálta és arra jutott, hogy csak ebből a tengerből évente legalább 1,3 millió tonna triklóretilénugyanennyi tetraklór-etilén1,1 millió tonna kloroform és 0,05 millió tonna metilkloroform távozhatott a légkörbe.

Összehasonlításképp, az ipar éves triklór-etilén és tetraklór-etilén kibocsátása ennek mindössze 20 százaléka, a kloroformé pedig mintegy 5 százaléka. A Föld légkörének ózonrétegét károsító metilkloroform gyártását az -es montréali jegyzőkönyv betiltotta. Mindössze néhány, ma Ázsiához tartozó kisebb kontinentális kéregdarab maradt különálló a perm legvégéig. A Pangea kialakulása a világméretű óceáni és légköri áramlási rendszereket is átformálhatta, megváltoztatva a partvidékek addigi klímáját, és igen szárazzá téve a szuperkontinens hatalmas belső területeit.

A tengeri élővilág kihalási rátája a Pangea kialakulása után jelentősen megemelkedett, ám a szárazföldi élővilágra nem volt érezhető hatása ennek a változásnak, sőt, a Therapsidák éppen a perm végén érték el legnagyobb diverzitásukat.

Így, habár a Pangea összeállása a tengerekben jelentős, időben hosszan elnyúló kihalási hullámot váltott ki, ez valószínűleg nincs közvetlen kapcsolatban a perm-triász határ nagy kihalási eseményével.

Különböző tényezők összjátéka[ szerkesztés ] Az eddig tárgyalt tényezők közül többet is szilárdnak tűnő bizonyítékok igazolnak, így valószínűleg ezek együttesen vezethettek el a katasztrofális kihalásig.

A szibériai bazaltömlések már önmagukban is súlyos hatással lehettek volna az élővilágra, de hatásukat tovább erősítette, hogy a magma szén - és evaporitrétegeken hatolt keresztül, fokozva a légkörbe kerülő szén-dioxidmetán és szulfátaeroszol mennyiségét.

Az előbbi két gáz hatására bekövetkező globális felmelegedés már kiválthatta az óceánok történetéből ismert legerősebb anoxikus eseményt, melynek során az oxigénhiány miatt dominánssá váló szulfátredukáló baktériumok nagy tömegű mérgező kén-hidrogént bocsátottak ki.